Ezt a vidéket a Jó Isten bizonyosan jó kedvében teremtette. S miután a Jó Isten megtette munkáját s széjel nézett, azt mormolhatta magában: Ez nagyon rendben van! A csodás ajándéknak megörülve - amit e vidék jelent számukra - a jó székelyek azóta is tartják hitük, és Istenük szolgálatát, ha már nekik - mondom, hogy nekik s nem másnak - adta ezt a vidéket. A katolikus egyház bástyájaként vigyázzák Udvarhely határát őt, a jó unitáriusokkal válvetve.
Megállítom az öreget, s megkérdem:elvisze-e a faluba. Nem felel, csak bólint - üljek fel a szekérre. Majd rögvest, csendben tovább indulunk. Kisvártatva egy tisztás mellett haladunk, ahol egy házikó áll gyönyörű magányában. Az erdő szélen a lenyugvó természet neszei szűrődnek felém.
Koltay Gergely sorai másznak a fejembe eközben, miközben kocsink halad az úton: Hol szó szóhoz ér, az jóért jót ígér. Hol kéz kézhez ér, ott ház épül az életért. S tényleg: néhány minutum után elénk tárul Székelyföld szívének egyik - bár piciny, de annál fontosabb ütőere. Lövéte. S ahogy az megvan írva, útszéli kereszt fogad minket odafelé.
Ha a Homoród szűk völgyein ide téved Csaba királyfi - mert biztosan megfordul még ma is ezen a vidéken - és széjelnéz: egész biztos, hogy a megelégedéstől piros pozsgás arccal fog tovább állni, hogy az ő székelyei jól megvannak e vidéken. Ha egyáltalán nem telepszik le itt örökre.
Hasonlóképpen sóhajthatott fel hajdanán a jó Orbán Balázs is,mikor papírra vetette Lövéte krónikáját - melyet szerinte nem más mint Álmos vezér építtetett egykoron. Nevezetes hely Lövéte: hiszen maga Álmos vezér is itt alussza örök álmát az oly sokat látott földhalmok alatt.
Hogy Orbán Balázsnak igaza volt-e ebben, vagy sem: bizonysággal nem tudhatjuk, de készséggel elhihetjük neki,ha körbe nézünk a lemenő nap utolsó sugarai által fényességet kapó őszi estén.
Az azonban már egészen bizonyos, hogy a székelyek fejedelme, bizonyos Székely Mózes is e vidéken élte napjait.
Székely Mózes ugyanis jelentős birtokot kapott Báthory Istvántól, ahol udvarházat épített. Övé lett a lövétei vashámor is. idősebb siménfalvi Székely Mózes (merthogy így hívták a derék atyafit) feleségének regéit sokáig mesélték a helybéliek. Titokzatos, mítikus történeteket mesélnek az öregasszonyok - a templomba menet - miközben átsüvít a csontig hatolóa hideg őszi szél a tájon.
Maga az öreg Mózsi nem végezte be túl szépen életét, hiszen elesett Brassó melett, az úr 1603. évében (ötven éves korában) vívott csatában, miután Basta osztrák tábornok csapatai legyőzték az övéit. S milyen sors: a székely fejedelem levágott fejét - merthát akkoriban ez így volt szokás - épp egy havasalföldi oláh vajda, Radu kaparintotta meg. Testét pedig, egy Weiss nevű, brassói szász bíró titokban volt kénytelen elföldeltetni Brassó határában. De ez mit sem számít: Lövéte szépségéből, s abból a tényből, hogy e táj szülötte volt a nagy székely, semmit nem von le.
3456 lakosából 3448 magyar. Ezt mutatják a zord számok. Lövéte tehát magyar falu, s míg a föld forog és munkában megfáradt székely emberek utolsó hírnöke is velünk lesz, ezen a csodálatos tájon - addig az is marad. Sőt, még annak utána is.
Jah, smielőtt el nem feledem: maga Ábel is e vidéken született - 1907 tavaszán - mikor bizonyos Ladó Lajos meglátta itt a napvilágot. Persze arról, hogy ő milyen sorsra érdemes még maga sem tudhatott, Tamási Áron azonban meglátta benne sokáig keresett regényhősét. De szép idők is lehettek, minden keserűségükkel és kilátástalanságukkal együttvéve.
Nincsen itten semmi érdekes: rossz a térerő, és kevés a kábel tévés csatorna is - veti oda egy oktondi fiatal, miközben nem érti: mit nézek én ezen a lepuszult, s amúgy is unalmas utcasoron, és az élhetetlen vidéken. Én csak legyintek rá egyet, s odavetem: irigyellek azért, hogy ilyen vidéken élhetsz! Lehet, hogy a Facebook néha akadozik, s nehezebb videocsetelni a barátnőddel - meg ha bulizni akarsz akkor a városba kell menni - de gondold csak el: mi lenne, ha nem ide születtél volna? A világ melyik szeglete lenne kedvedrevalóbb? vetem oda, majd tovább állok. Ő pedig áll, áll néhány minutumig tanácstalan, majd előveszi mobiltelefonját és folytatja mindennapjait.
Egy, már eltűnő félben levő, magával ragadó világ képe rajzólódik előttem, itt a székely főváros szomszédságában. S ha velem jöttök legközelebb is, még mesélek majd nektek Budakalász, Domaszék és Maglód testvérfalujáról.
Lövéte (románul Lueta) község Romániában, Hargita megyében. A települést a katolicizmus bástyájának is nevezik, mivel tőle délre már unitárius falvak vannak. Székelyudvarhelytől kb. 30 km-re délkeletre, a Kis-Homoród völgyében fekszik. Neve egy korábban Lövétébe beolvadt Szent Lőrinc falu azonos nevű templomára utal, melynek helyét a hagyomány az Omlás felett, a Lázon tartja. Wikipédia
(folytatjuk)
Kép: Major Zoltán, szöveg: (ro) - Erdélyi Képek
Tetszett? Akkor olvasd el a többi részt is!
A 2. részt itt találod
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése